Szabó Lőrinc

4 03 2010

A Miskolcon született Szabó Lőrincnek már korán megmutatkozott nyelvtehetsége, irodalom iránti érdeklődése. Példaképének Adyt, majd Babitsot tartotta, akivel barátságot is kötött, bár később szétváltak útjaik. Szabó Lőrinc kezdetben a Nyugatban publikálta műveit, majd szakítva az impresszionista, szimbolista ábrázolásmóddal az Est lapok munkatársa lett, ahogyan Tóth Árpád is. Olvass tovább »





Örkény István: Tóték

2 03 2010

Ha már az elmúlt kb. két délutánom erre a tétele ment akkor asszem ezt rakom fel következőnek… Jó sokat szenvedtem vele… mert azt hittem megcsinálom egy-két óra alatt és még meg is tanulom közben… csak hát… közbe meg kiderült, hogy nem sima dogát, hanem dupla órás dogát írunk belőle… mondhatom örülök neki… Az irodalom 5-ösöm már így is veszélyben van (a kisérettségi miatt ami 3x-os jegyet ér… nemtom minek…) Nyelvtanból meg már nem is remélhetek 5-öst…

A drámaírás sohasem tartozott a magyar irodalom legkedveltebb műfajai közé. Visszatekintve nem találhatunk oly sok nagy nevet és jelentős, meghatározó elődöt, mint lírikusaink között. Irodalmunk első, legjelentősebb drámáját Katona József írta, Bánk bán címmel. E mű szinte minden előzmény nélkül robbant be a magyar irodalomba, megteremtve ezáltal a magyar drámaírást. Katona József megjelenése után újabb hosszabb szünet következett. Kisebb próbálkozásoktól eltekintve a dráma, mint műfaj csak a XX. században kapott megújulási lehetőséget. A XX. század egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb alkotója volt Örkény István. Nem csak a drámaírást, a novellaírást is megújította. Mind novelláiban, mind drámáiban megtartja a műfajnak megfelelő szabályokat. Olvass tovább »





Stendhal: Vörös és fekete

1 03 2010

Ezt a tételt is egy dolgozatomból begépelve dolgoztam ki… szintén 5-ös lett…hát igen…ha nem lett volna 5-ös, akkor nem is gépeltem volna be…XD

Stendhalnak negyvenkét éves korában, 1830-ban jelent meg első, igazi regénye, a Vörös és fekete. Bár Stendhal romantikusnak vallotta magát, mégis a regény elemzése közben a realista ábrázolásmód kialakulásának lehetünk szemtanúi. A regény cselekménye valóságos eseményeken alapszik (egy fiatalember a templomban rálőtt szerelmére), eltérően a romantikus regényektől, melyek teljesen az írók fantáziáján alapulnak. Olvass tovább »





Radnóti Miklós költészete

27 02 2010

Ez a tétel is azon kevesek egyike, amit én dolgoztam ki, vagyis hát.. iratott belőle a tanár és 5-ös lett szal csak jó…XD.. és ha már amúgy is tétel, akkor úgy gondoltam begépelem… legalább megtanultam mégegyszer a nagydogához… na meg biztosabb, ha a gépen is megvan… Arról nem is beszélve, hogy az a doga hiába lett 5-ös nem teljesen volt jó szóval még  át is kellett írnom… Nah mindegy… remélem valakinek a hasznára válik az, hogy én kirakosgatom a tételeimet… XD… Nemsokára elfogynak az érettségi tételeim szóval utána elkezdem felrakosgatni a tavalyi belső vizsgám tételeit…: 😀

A zsidó származású Radnóti Miklósnak már gyermekkorában rányomta bélyegét a halál az életére. Hiszen születése közben meghalt édesanyja, s ikertestvére is. Azonban ezt csak később tudta meg, mikor édesapja is eltávozott az élők sorából, és rá kellett döbbennie, hogy az eddig édesanyjaként szeretett nő valójában, csak a nevelőanyja. Ekkor jómódú anyai nagybátyjához került, aki textil-kereskedő volt. Olvass tovább »





Petőfi Sándor tájköltészete

26 02 2010

Petőfi Sándor 1823-ban született, Kiskőrösön. Irodalmunk egyik legnagyobb költője, s a világirodalomban is elismert. Költészetének meghatározóbb témái: az alföldi táj, a szerelem és a forradalom. Ezek közül is az alföldi tájat leíró verseiről fogok beszélni. Az Alföld kultusz már korábban is jelentős volt az irodalomban. Olvass tovább »





Mikszáth Kálmán novellái/parasztábrázolása

24 02 2010

Asszem ezt is én írtam egy dolgozatomban, de nem vagyok benne biztos… Utána kéne néznem, de most nincs kedvem hozzá… szal legközelebb megnézem 😀

Mikszáth Kálmán 1847-ben, Szklabonyán született, jómódú paraszt családba. A kis Nógrád megyei falu, annak lakói és a környező vidék rendkívül nagy benyomást tett rá, amit művein keresztül az olvasó is érzékelhet. Novelláiban élete végig nyomon követhető a szülőföldjéhez való ragaszkodás. Sok műve szól a helyi palócokról és a távolabbi tót népcsoportokról. Olvass tovább »





Madách Imre: Ember tragédiája

22 02 2010

Az ember tragédiája a magyar irodalom és drámaírás kiemelkedő műve, Madách Imre legismertebb alkotása. Az 1862-ben megjelent mű sokakat felzaklató kérdései azóta is életben tartják a költeményt, számos kortárs feldolgozása létezik a darabnak. A tragédia alapkérdése, hogy van-e értelme, célja az emberi létnek. A mű elképzelt tér-időbeli utazás, melynek során az író választ keres a kérdéseire. Mint például: van-e haladás, fejlődés vagy céltalan körforgás a világ sorsa vagy van-e értelme a küzdelemnek. A Tragédia létrejöttének elsődleges forrása az 50-es 60-as évek fordulójának kettőssége volt. Olvass tovább »





Kölcsey Ferenc lírája

20 02 2010

Kölcsey Ferenc a 19. századi magyar irodalom és történelem kiemelkedő alakja. Az 1790-ben született költő. Himlő miatt fél szemére megvakult, szüleit korán elvesztette. Érzékeny, visszahúzódó, zárkózott természetű ember vált belőle. A Debreceni Kollégiumban tanult, a magányos, emberkerülő tanuló a könyvek világába menekült. Az antik kultúra vonzotta, megtanult görögül, franciául, németül. Idővel bekapcsolódott a politikába is. Olvass tovább »





Kosztolányi Dezső: Édes Anna

18 02 2010

Kosztolányi Dezső a Nyugat első, nagy nemzedékébe tartozott. Senki a magyar irodalomban nem verselt olyan bámulatos könnyedséggel, tökéletes, bravúros rímeléssel, mint ő. Kosztolányi ellentétben a legtöbb költőtől nem „eszméket”, „igazságokat” hangoztatott: árnyalatok, hangulatok tűnnek föl a verseiben. Az alkotás függetlenségét hirdette. Szerinte a közéleti költészet, haszontalan, mert a költő nem tehet semmit a társadalomért, nincs társadalmi szerepe. A politikától is elzárkózott, s homo aestheticus költőnek vallotta magát. 1920-as évekre jellemző műfaj a regény Kosztolányi munkásságában. Olvass tovább »





Juhász Gyula

17 02 2010

Juhász Gyula bár ígéretes tehetségnek indult, később kiszorult az irodalmi élet központjából. Már fiatalon labilis idegzetű, befelé forduló, magányos lélek volt. Az egyetemi évei mondhatóak egyedül kiegyensúlyozottabb időszaknak. Majd mikor Makóra kerül idegbetegsége és megalázó mellőzöttsége miatt depressziója súlyosabbra fordul, ezért tanári pályáját megszakítja. Olvass tovább »