Ugyanolyan unalmasan telt az a nap is, amikor az egész elkezdődött. Azonban az unalom csak addig tartott, amíg Ő meg nem jelent. Mert ahogy belépett azon a hatalmas, arany kapun minden megváltozott.
*
Életemben nem találkoztam még Vele azelőtt, mégis olyan volt, mintha mindig is ismertem volna. Határozott, mégis könnyed léptekkel indult el a táncolók sokaságában a lépcső felé, oda ahol én is voltam. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Akiké az utolsó szó...