James E. Lovelock: Gaia-elmélet

avagy pár hete erről kellett előadást tartanom társadalomismereten és gondoltam mivel én nem találtam hasonló munkát a neten más se fog és lehet valakinek hasznára fog válni… ^^
Az előadás szövege majdnem teljesen az én kidolgozásom… néhol ugyan segítségül hívtam más forrásokat is, de nem gyakran. Sajnos van benne helyesírási hiba és néhol kissé magyartalan mondat… ezért bocsika, de elég sokat dolgoztam vele és azóta nem volt kedvem átírni és nem is biztos hogy lesz. Ja és még valami, ha esetleg a Debreceni Egyetem karán mérnök infót tanulsz és ott kaptad témaként a társismereten a témát azért írd át kicsit mielőtt előadod.
Jöjjön tehát a lényeg:

A Gaia név egy görög istennőt, a Földanyát jelöli, aki Ge néven is ismeretes, mely tőből érdekes módon a geológia és geográfia tudományai is származtatták nevüket.
Azonban Lovelock nem a görög istennőről írt egy elméletet. Csupán felhasználta a görög mitológia egy lényeges szereplőjét, hogy elméletének megfelelő nevet találjon. A Gaia szót annak az elméletnek rövid megjelölésére, ami szerint a bioszféra olyan önszabályozó egység, kibernetikai rendszer, mely a kémiai és fizikai környezet kézbentartásával képes bolygónk egészségét megőrizni.

James E. Lovelock 1919-ben született. Kémiát tanult a manchesteri egyetemen, majd az orvosi kutatótanács tagja lett. Később független tudósként kapott felkérést a NASA-tól feladata a marsi élet lehetőségének kutatása volt. Ekkor dolgozta ki a Gaia-elméletet.
A Lovelock által kidolgozott Gaia-elmélet lényegében azt próbálja bebizonyítani tudományos tények segítségével, hogy a Föld élő anyaga, valamint a légkör, az óceánok és a földfelszín olyan összetett, együttes szervezetnek tekinthető, mely képes bolygónkat az élet számára megfelelő állapotban tartani.
A Gaia – A földi élet egy új nézőpontból című könyve kilenc fejezetből áll.

A könyv első fejezetében, a bevezetésben, a Gaia-elmélet megszületéséről ír. Arról, hogy hogyan jutott el a marsi élet vizsgálatától azon kérdésig, hogy mi az élet, és hogy hogyan ismerjük fel. Aztán elkezdett azon gondolkozni, hogy milyen valószínűtlen is maga az élet, ugyanis nagyon sok „véletlennek” kellett történnie a múltban ahhoz, hogy az élet a mai formában jelen legyen. Hogy a Föld éghajlata és kémiája a történelem során végig optimális volt az élet számára olyan valószínűtlen, ahogy azt Lovelock is mondta: „mint karcolás nélkül megúszni a vezetést csúcsforgalomban, bekötött szemmel.”
Így tehát megszületett az az elképzelés miszerint valami, vagy valaki az élet számára optimális környezetet biztosít a Földön. Először 1969-ben hozta Lovelock nyilvánosságra elméletét, de nem túl sok embert fogott meg elsőre. Kivételt képez ez alól azonban egy svéd vegyész is, aki sokat segített Lovelocknak az elmélete bizonyításában. Ketten együtt Gaiát összetett egységként fogalmazták meg, amely magában foglalja a Föld bioszféráját, légkörét, óceánjait és talaját, olyan kibernetikai rendszert képezve, mely optimális fizikai és kémiai környezetet keres a bolygó élővilága számára.

A második fejezet – A kezdetek:
A második fejezetben Lovelock a kezdetekről, mondhatni Gaia megszületéséről ír.
Ha el tudunk képzelni egy olyan bolygót, ami nem áll semmi másból, mint órák alkotórészeiből, jogosan feltételezhetjük, hogy az idők folyamán – nagyjából egymilliárd év alatt – a gravitációs erők és a szél állandó mozgása képes lenne legalább egy működő órát összeállítani. A földi élet valószínűleg hasonló módon keletkezett 4 és fél eonnal (egy milliárd) ezelőtt, mint azt a kőzetek adataiból és a radioaktivitásuk méréséből megállapították. Azonban az üledékes kőzetmaradványokból tudjuk, hogy Földünknek csak az elmúlt három és fél eon során volt olyan éghajlata, ami az életet lehetővé tette. Első pillantásra úgy tűnhet, nincs semmi különösen szokatlan abban, hogy az éghajlat az utóbbi három és fél eon során állandó volt. Azonban ez nem igaz. Lovelock ebben a fejezetben részletesen kifejti, hogy miért is lenne szokatlan.
Harmadik fejezet – Gaia megismerése
„Gaia létének nyomai éppoly ideiglenesek, mint a homokvár.”- hogy Lovelock szavaival éljek. Ha a többi élőlény nem lenne állandóan jelen, javítgatva és újraformálva azt, ahogyan a gyerekek is új várakat építenek a parton, akkor Gaia nyomai hamarosan eltűnnének.
Ebben a fejezetben Lovelock tipikusan a „mi lett volna, ha?” kérdésekkel foglalkozik. Mi lett volna, ha az oxigén-szint például nem 21%-os lett volna a levegőben, hanem 25%-os. Ilyen oxigén-koncentráció mellett még a nedves növények is meggyulladnának egy villámcsapástól és az erdőtüzek, mindaddig tartanának, amíg lenne égő anyag. Vagy mi lett volna, ha egy félresikerült kísérlet során egy olyan algabaktérium szabadulna el, ami mindent megenne. S végül a Föld egy sivár bolygóvá válna. Ezek azonban a Gaia-elmélet szerint azért is nem következhettek be, mert Gaia ügyel arra, hogy például az oxigén-szintet 21%-oson tartsa a második példánál pedig, mint ahogy a könyv szerzője is írja azért sem következhet be, mert egy ilyen kísérletnél egy tudósnak rengeteg szabálynak kell megfelelnie így valószínűleg ezt a fajta algabaktérium sem tudna olyan könnyen a világra szabadulni.

Negyedik fejezet – Kibernetika
Lovelock ebben a fejezetben a kibernetikai rendszerek felismeréséről ír. Gaia is egy kibernetikai rendszer, már amennyiben valóban létezik így fontos tudnunk, hogy miből is áll egy ilyen rendszer.
Norbert Wiener amerikai matematikus használta először hétköznapi értelemben a “kibernetika” szót a gépek és élő szervezetek irányító és kommunikációs önszabályozó rendszereivel foglalkozó tudományág jelölésére. Az a tény, hogy képesek vagyunk még meglökve vagy mozgó felszínen – hajón, buszon – is állva maradni, egyenetlen terepen elesés nélkül sétálni és futni egyaránt példa kibernetikai folyamatra.
Ha találnánk egy ilyen, bolygóméretekben működő rendszert, aminek célja az élet számára optimális fizikai és kémiai feltételek létrehozása és fenntartása, akkor ez Gaia létének igazolását jelenthetné. Azonban ez nem valószínű, hogy megtörténik így maradt számunkra, hogy saját bolygónkon keressük a választ. Ami nem egy egyszerű feladat, mivel egy ilyen rendszert nem lehet csak az alkotó elemei alapján felismerni és eldönteni vajon mit csinálhat. Lovelock itt a sütőt hozza példának. Hogy ha szétszedünk is egyet és egy hozzá nem értőnek odaadjuk, hogy mondja meg mit csinál, akkor nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az az illető nem fog más látni, mint alkatrészeket, nem fogja tudni látni az egészet, a sütőt így nem is fogja tudni mire való. Ezért is fontos, hogy mikor Gaia létének bizonyítékait keressük, akkor ne csak a „alkotó-elemeket” lássuk, hanem próbáljunk meg fölé emelkedni és egészként látni a dolgokat.

Ötödik fejezet – A jelenkori légkör
Ebben a fejezetben először is a mai légkörről ír Lovelock, hogy milyen részei vannak, hogy az mettől meddig tart és hogy milyen anyagok alkotják, milyen sűrűségben. Részletes leírást ad a troposzféráról, sztratoszféráról, ionoszféráról és az exoszféráról. Ezek mind a Föld körül található jól elkülöníthető légrétegek.
Újra ír az oxigénről és különböző kémiai anyagokról, amivel Gaia az oxigénszintet szabályozni tudja. Bár ezúttal sokkal részletesebben tárgyalja. Leírja azokat a kémiai folyamatokat, amelyekkel Gaia fenn tudja tartani a 21%-os oxigénszintet.

Hatodik fejezet – A tenger
A szerző ezt a fejezetet egy idézettel nyitja meg Arthur C. Clarke-tól, miszerint:
„Mennyire helytelen ezt a bolygót Földnek hívni, mikor látnivalóan *Víz”.
És mennyire igaza van. A föld ¾-ed részét víz borítja, bár azt nem tudjuk pontosan, hogy hogyan és mikor jöhettek létre. De annyit nagy valószínűséggel állíthatunk, hogy eonokkal ezelőtt a Föld egészét óceán borította és itt alakult ki a legelső életforma is.
Ha az óceánokban Gaiát keressük, ésszerű kiindulási pont lehet a kérdés, hogy vajon miért sós a tenger. Az óceánok sótartalma nagyon fontos, mert a túl sok vagy túl kevés só lehetetlenné teszi az élet legtöbb formájának fennmaradását.
A szárazföldi hordalék és a tengerfenék szétaprózódása egyszerű magyarázatot nyújt az óceánok jelenlegi sótartalmára. Fontosabb az alábbi kérdés: miért nem sósabb a tenger? Lovelock erre is magyarázatot ad különböző kémiai anyagok segítéségével, amiket természetesen Gaia eszközeiként mutat be. Azonban nem csak az óceánok sótartalmáról ír, hanem a kén és jódtartalmáról, ami szintén meghatározó kémiai anyag az élet számára. Részletesen leírja, hogy miért szükségesek az élő szervezet számára ezek az anyagok és mi történne, ha több vagy kevesebb volna.

Hetedik fejezet – Gaia és ember: a környezetszennyezés kérdése
A környezetszennyezés elleni tevékenység manapság igen felkapott dolog. Rengeteg történy született már a természet védelme érdekében. Bár ez nem újkeletű dolog így Lovelock is írt erről a könyvében.
Ebben a fejezetben, mint a címéből is következtetni lehet rá a környezetszennyezés problémáiról ír a szerző. Ír a globális felmelegedésről is például, amit a könyv megjelenésekor még nem látott akkora problémának, mint amekkorának beállították, azóta azonban már az egyik legnagyobb problémának látja. De ezt leszámítva nem tartja egyelőre valós problémának a környezetszennyezést, hiszen a legtöbb környezetszennyező anyag a környezetben is megtalálható. Csupán arra inti az emberiséget ebben a fejezetben, hogy tartsanak mértéket. Mert egyelőre még nem borították fel a Gaia által fenn tartott egyensúlyt. De ez csak idő kérdése lehet, ha például olyan területet bolygatunk meg ami fontos alkotóeleme Gaia szabályzórendszerének. Itt főleg az óceánokra utal.
Csak egyféle szennyezést ír le, hogy a legnagyobb problémát jelenti és ez pedig az ember. Ugyanis az emberiség optimális létszáma nem egyezik meg azzal, amit a Föld is képes eltartani. S végül ha túl sokan leszünk, akkor már Gaia sem lesz képes számunkra és főleg a túlélésünk jelentő környezetünknek ideális állapotot fenntartani.

Nyolcadik fejezet – Élet Gaia részeként
A fejezet egyik célja, hogy Gaiát a humán ökológia nézőpontjából vegye szemügyre. Humán ökológia: személyek környezetükkel való kölcsönhatásának tanulmányozása.
A Gaia elmélet kiindulópontja a Föld űrből való megfigyelése volt, így a bolygót egészében, nem pedig részleteiben tekinti át. Gaia világában fajunk például technológiájával Gaia része. Akár tetszik vagy nem, bármit is teszünk az egész rendszerrel, továbbra is be leszünk vonva – jóllehet tudtunkon kívül – a szabályozás gaiai folyamatába. Ahogyan azonban fajunk kezébe egyre több hatalom kerül, éppúgy nő felelősségünk is a bolygó homeosztázisainak fenntartásában.
Minden alkalommal, amikor a természetes szabályozási folyamat valamelyik részét jelentősen megváltoztatjuk, illetve új energia- vagy információforrást tárunk fel, megnöveljük annak valószínűségét, hogy a létrejövő változások egyike a válaszok változatosságát csökkentve gyengíteni fogja a teljes rendszer stabilitását. Valószínűtlen, hogy egy Gaiához hasonlóan tapasztalt rendszert könnyű lenne megzavarni. Mindazonáltal óvatosnak kell lennünk, mert nincs ugyan recept vagy szabályzat arra, hogy hogyan éljünk Gaia részeként, de minden egyes cselekedetünk következményekkel jár. És hogy ez mekkora méreteket ölthet előre sosem tudhatjuk biztosan.

Kilencedik fejezet – Epilógus
Lovelock ebben a fejezetben nem csak összefoglalja gondolatait, hanem tovább is gondolja őket és új információkkal is ellátja az olvasót.
Először is az első pár sorból megtudhatjuk, hogy honnan van neki ez a különös, de mindenképpen fantasztikus világnézete. Ugyanis a legtöbb ember nem képes így gondolni az életre. Hogy mindennek még egy darázsnak is fontos szerepe van. Mint azt édesapjától, aki kitűnő kertész volt, és aki képes volt a dolgokat teljes egészében látni.
Ez után arról ír, hogy Gaia mindenképpen intelligens, hiszen képes volt az eonok alatt felmerülő problémákat megoldani.

Utóélet
Lovelock könyvének megjelenésekor vegyes fogadtatása volt. A hippik oda voltak érte, bizonyos körökben Lovelock még spirituális vezetővé is vált. Azonban a tudósoknak már nem tetszett. Számukra túl tudománytalan volt, sőt egyesek még „gonosz vallásnak” is nevezték a könyvet. De akármilyen is volt a fogadtatása a Gaia-elmélet eredetileg reményteli jövőképet nyújtott volna számunkra, hogy a Föld nem csak egy keringő szikla lenne a Nap körül, hanem egy szuperorganizmus. Azonban a könyv írása óta Lovelock szemlélete a világról megváltozott, dátum szerint: 2004-ben. Amikor is találkozóról találkozóra ment, az intézet kutatói pedig ismertették vele a pólusok jegének olvadásáról, az esőerdők zsugorodásáról és az óceánok szénkörforgalmáról kapott legújabb adataikat. Ezután pesszimistán kezdte el látni a világot és 2006-ban meg is jelent egy újabb könyve, Gaia bosszúja címmel, ami az eddigi legnyomasztóbb munkája. A könyvében lényegében egy végítélet-forgatókönyv, amiben egy lehetséges világvégét ír le. Nem szó szerinti világ végét, csupán az általunk ismertét. S utána Gaia újra mondhatni újrateremtené a világot. Persze már valószínűleg nélkülünk, az emberek nélkül. Ezt a forgatókönyvet, azonban sokat elutasítják.
Lovelock maga egyelőre nem mutatja a hanyatlás nyomait. Sőt további tervei között szerepel egy újabba Gaia könyv megírása. Azt is bevallott a Gaia bosszúja megjelenése óta, hogy lehet, hogy téved és lehet, hogy rosszul ismerte meg az emberiséget és akkor még van remény számunkra.
Saját vélemény
Véleményem szerint érdekes, maga az elmélet, hogy létezik egy szuperorganizmus, ami felügyeli az élet fennmaradását bolygónkon. Sőt akár el is tudnám képzelni, hogy létezik. Fantasztikusnak tartom Lovelock világlátását, hogy képes egészében látni a dolgokat. Bár az utóbbi világszemlélete, amit a Gaia bosszújában leírt már annyira nem nyerte el a tetszésem. A könyvet is érdekesnek tartottam, már csak magáért a témáért is. Ugyanis nem minden nap találkozik az ember olyan könyvvel ami azt írja le, hogy van egy kibernetikai rendszer, ami kémiai anyagokkal segíti az élet fennmaradását. Eleve az, hogy elkezdett valaki rajta gondolkozni. Hiszen még ha benne is élünk, rohanó világunkban aligha jut időnk megállni és elgondolkozni azon, hogy vajon hogy is működhet és miért pont így. Vagy azon elgondolkodni, hogy hogy lehet az, hogy még ennyi idő után is pont megfelelő a környezet az élet számára.